"A világot nem lehet "legyőzni". Ilyesmi nincsen. De el lehet viselni. És ez már csaknem győzelem."
Szeretem a bölcs gondolatokat olvasni. Sokszor segítenek, ha úgy érzem ,hogy a saját erőm kevés, vagy csak gyönyörködöm bennük.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Márai Sándor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Márai Sándor. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. április 11., péntek
2014. február 21., péntek
Márai Sándor
"Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle."
2013. november 15., péntek
Márai Sándor
"Nincs szégyellnivalód az életben. Csak a gyávaság szégyenletes, mellyel az ember nem tud adni vagy nem mer elfogadni érzéseket."
2012. május 21., hétfő
2012. április 5., csütörtök
2012. március 26., hétfő
2012. március 19., hétfő
2012. március 3., szombat
2011. október 25., kedd
Márai Sándor
2011. augusztus 28., vasárnap
Márai Sándor
2011. augusztus 4., csütörtök
2011. július 27., szerda
2011. június 25., szombat
2011. február 6., vasárnap
2011. január 6., csütörtök
Márai Sándor
2011. január 3., hétfő
Márai Sándor
2010. december 28., kedd
Márai Sándor
2010. december 27., hétfő
2010. december 24., péntek
Márai Sándor: Van Gogh
"Egyik képének ez a címe: „A festő reggel munkába megy.” Ezen a képen a világ látható, melyet a festő meg akar örökíteni: mezők, völgyek, házak. De ez a világ csak az övé, a festő világa! Nincs köze e világnak a földrajzkönyvekhez. Ez a zöld mező, ez a kék ég, e piros háztetők egyszer voltak csak: a pillanatban, mikor a festő megpillantotta a világot. Ez a látás érzékletes és szakszerű. Az „őrült festő” oly tárgyilagosan látta a világot, mint egy távcső. A nagy festőnek látomása van a világról, de ezt a látomást aztán oly hűségesen és tárgyilagosan festi meg, mint egy építésziroda első rajzolója. Ezért különbözik a kontártól, akinek semmiféle látomása nincsen a világról, s mégis víziószerűen mázol fel vonalakat és színeket. A nagy festő az égre néz, s a földet festi, hűségesen. A kontár az eget festi, lázasan, s közben tyúkszemét nézi, aggályosan."
2010. december 22., szerda
Márai Sándor
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
















