2010. június 30., szerda

Akhilleusz Tatiosz

A Szeretet ereje

A szeretet olyan, mint a testetlen ölelés, jóságosan meleg és mélyreható. A fényről képzeljük ugyanezt, amikor a Nap derűvel és ragyogással tölti meg a párás szürkeséget. Igen, a fény öleléséhez hasonlíthatom érkezését; távoztával a fény elhalványul, majd nyoma vész.

Ne csüggedj, ha távozni érzed: a szeretetet nap mint nap életre lehet kelteni. Semmi nem kell hozzá, rajtad kívül.

Ismersz-e nagyobbat, maradandóbbat és értékesebbet a földön, ami akkor is van, ha az emberek elkeseredett háborút vívnak ellene?

Ismersz-e olyat csodát, amelyez nem kell szó és hang, nem kell szín és képzelet, nincs szüksége testre és térre?

Ismersz-e olyan fenséget, aminek semmire nincs szüksége önmagán kívül?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése