"A könny a megfagyott élet olvadása. A határaink oldódása. Szeretek, s ettől valami kőszerű keménység föloldódik bennem, s olvadni kezdek. (...)
A könny misztikus folyadék. A megrendülés csalja a szemedbe.
A szeretet sír az emberben. Az, hogy boldog tőle, vagy épp fordítva: nem tudja elviselni a hiányát. Az ölelkezés csúcspillanatában kibuggyannak szemünkből a kéj könnyei.
Néha a gyönyör pillanatában nem látsz a könnyektől.
S ha régen nem sírtál már, tudd, hogy igazi, százezer voltos feszültséggel azóta nem szerettél. (...)
A magyar 'elérzékenyül' jó kifejezés - érzékennyé válunk. Érző, eleven lélekké.
Egónk azonban érzéketlen. Nem érez. Fél, szorong, siet, töpreng, okoskodik, kalkulál, akar, mindenben a hasznát keresi - de nem érez.
Nem tud feloldódni.
Örökös önvédelemben él, és fél ellágyulni. (...)
Az érett lélek jele a sírni tudás képessége.
Nagyobb dolog, mint a nevetés.
Arról nem is szólva, hogy a nevetés is könnyeket csal a szemedbe, ha valódi. (...)
A megrendült ember arcán van valami őszinteség. Mintha ez lenne az igazi arcunk, a legemberibb: a síró-nevető."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése